2012. március 13., kedd

"Egy váratlan igazságtalan sorscsapás a büntetésnél is rémisztőbb, akármilyen szigorú. A félelem, hogy bármi megtörténhet ok nélkül."

Régen írtam ide, de most annyi minden terel arrafelé, hogy újra az agykontroll irányába forduljak és tényleg, igazán belevessem magam megint ebbe a különös életérzésbe.
Egy netes ismerősöm kutyája beteg lett, gyakorlatlag a derült égből villámcsapásként. Sokak elsősorban az emberek esetében veszik elő a technikát, de nekem valahogy jobban bejönnek az állatokkal kapcsolatos próbálkozásaim. Lementem a szintemre és próbáltam elképzelni az általam csak képről ismert állatot. Folyamatosan arra jutottam, hogy a kutyusnak daganata van, hasűrben, a bélrendszerrel összefüggő daganata. Ezt jeleztem is a gazdinak, nem akartam megijeszteni, de mindenképpen hasznosnak és fontosnak tartottam, hogy elmondjam neki. Az élet úgy hozta, hogy nagy rá az esély, hogy daganata van a kutyának...Sok-sok erőt kívánok a gazdinak és hogy ne adja fel a küzdelmet!

2011. február 17., csütörtök

"Érdekes,ha nem vagyunk szerelmesek,mindig attól félünk,hogy többé nem is leszünk azok.Pedig igazából semmi sem akadályoz benne minket."

Mielőtt elvégeztem volna a tanfolyamot, egy nagyon kedves kolléganőmnek azt mondtam, hogy ő lesz az első, akinek új ismerteim birtokában bevonzok egy hódolót. Jót nevettünk rajta, poénnak nem volt rossz. Őszintén be kell valljam, hogy sok egyéb más mellett nem nagyon volt időm ígéretem beváltásával foglalkoznom, pusztán egyszer-kétszer gondoltam a dologra az elmúlt időszak alatt. Tegnap kideült, hogy az amúgy nagyon kedves, aranyos hölgynek hirtelen két hódoló-jelöltje is akadt és úgy tűnik, lehet is a dologból valamelyikükkel valami:-)) Most erre mit tudok mondani?:-)) Csak annyit: nagyon-nagyon bízom benne:-)

2011. február 16., szerda

"A sikertelenség mindig csak közbülső eredmény a végleges sikerhez vezető úton." Kurt Tepperwein

Mióta elvégeztem a tanfolyamot, folyamatosan gyógyítom Manócskát. Kéthavonta jártunk és járunk vérvételre. A legutóbbi eredmény most lett kész pár napja. Nagyon szerettem volna, ha a kreatininszintje csökken, jelentősen csökken, mindenféle technikával erre dolgoztam. Ehhez képest vagy éppen ezért majdnem minden értéke javult, sőt, volt olyan is, ami a rendes, normál értékhatárba került, viszont a várva várt kreatinin-érték nem javult, hanem kicsit rosszabb lett, bár nem annyira, mint amilyen volt augusztusban. Érdekes módon, a hitemet abban, hogy Manócska meggyógyul , ez a látszólagos sikertelenség nem vette el, hanem csak még jobban megerősített abban, hogy igenis folytassam tovább a gyógyítását. Manócska ugyanis nagyon jókedvű, aktív, energikus macsek, imádja és eszi a gyógytápokat - tehát ő is azt akarja, amit én: meggyógyulni!:-)

2011. február 11., péntek

"Az igazi énünket akkor találhatjuk meg, ha átléptük a magunkszabta korlátait." (Sylvia Browne)

Bárt nyilvánvalóan nem csak a pozitív gondolkodásnak, hanem bizonyos csillagzat-állásoknak is van köze a dologhoz (bár tudjuk, véletlenek nincsenek és mindennek megvan az oka), de úgy tűnik, nagyon jól beindult az új szakterületemen is a munka. A kezdeti lendület még mindig nem szállt el, tele vagyok energiával és valahogy nem tudja semmi elvenni a kedvemet:-) Ma pedig benne voltam a tévében, a "Nemzet és védelem" magazinműsornak adtam interjút. Abban még fejlődnöm kell, hogy visszanézzem magam: eddigi egyetlen tévészereplésemet (pedig volt belőle jópár) sem néztem soha vissza. Ahhoz még nincs bátorságom. A kamera nem zavar, de a visszanézést egyenlőre nem vállalam (ezen még dolgoznom kell) . Szóval a hét elején volt a műsor felvétele és az agykontroll segítségével - mások elmondása és értékelése alapján -jól vettem az akadályt. Csak halkan jegyzem meg: a riport alatt végig a háromujj-technikát alkalmaztam:-)

2011. február 10., csütörtök

"A jónak és a rossznak ugyanaz az arca, minden csak attól függ, hogy életünknek melyik pillanatában találkozunk velük."

Amióta rendszeresen relaxálok és meditálok (inkább persze próbálkozom, de kitartó és nagy lelkesedéssel) a magam módján, valahogy még kevésbé foglalkozom egykorvolt dolgokkal. Korábban is megszületett bennem az elhatározás, hogy csak azokkal az emberekkel foglalkozom, akik számítanak, akik fontosak számomra és akik számára - bármilyen körülmények között és mindenféle történések ellenére - én is fontos vagyok. A tanfolyamon tanult technikákkal és az ott megélt relaxációs élményekkel gazdagodva és felvértezve , ez most sokkal, de sokkal jobban , de főkleg sokkal tudatosabban megy. Képesnek érzem elfogadni úgy isten igazából, hogy nem kell, hogy mindenki szeressen (nem is törekszem erre már mindenáron, vért izzadva) és azt is, hogy a múlt történései sem kizárólag rajtam múltak és nem kell magamra vállalnom mások hibáit az elkövetőik helyett. Úgy érzem, el tudtam engedni az engem ért sérelmeket, a vélt és valós bántásokat és arra törekszem, hogy csak és kizárólag számomra (nem mások számára) fontos dolgokkal foglalkozzam. Nem dühítenek fel a próbálkozások, a nyilvánvalóan szándékos provokációk - rájöttem, hogy csak azok a kapcsolatok az igazán értékesek, melyek kiállták és kiállják az idő próbáját. És ebből kevés van, de a minőség sokkal, de sokkal fontosabb. Lehet, hogy másnak mindez velszületett tulajdonsága vagy könnyebben, tanfolyam nélkül is meg tudja valósítani, nekem ez a módszer adta meg a lehetőséget a gondolataim tudatosabb átformálására.

2011. február 7., hétfő

"A tudatos élet legfőbb ajándéka az azt körülölelő misztérium érzése." (Lewis Mumford)

Egy újabb döbbenetes élmény. Kedves barátnőm macsekját is "diagnosztizáltam" és gyógyítom immáron hetek óta. Megintcsak a döbbenetes jelzőt kell használnom. Mikor a sisak-technikával "belenéztem" Vacikába, majdnem lefordultam a kád széléről (technikai okok miatt ott szoktam néha relaxálni): olyan gyomorgörcsöt éreztem, hogy nem tudtam, nem voltam képes kiegyenesedni, teljesen belém mart a fájdalom, szinte nem kaptam levegőt. Azt tudtam, hogy Vacika vak, de azt nem, hogy némi fényt érzékelt: a sisaktechnikával egy kis fénysávot láttam, illetve éreztem, hogy a fülével sem stimmel valami. Kiderült, hogy Vacika nem igazán hall. El kezdtem gyógyítani: mivel fantasztikusan erős gyomorfájdalmat észleltem, ezért gyomorfekélyre gyanakodtam: így fogtam és gondolatban kibéleltem a macska gyomrát kék bársonnyal, és azt programoztam, hogy sok konzervet eszik és a bársony meg a konzerv megvédik a fájdalomtól. A barátnőm megerősítette, hogy vacika sok konzervet eszik és nem hány. Aztán az imbolygó járásra is kidolgoztam a magam technikáját és folyamatosan egyenesjárásra programozom Vaickát és arra, ne körkörösen mászkáljon. Úgy tűnik, nem sikeretlen a dolog!:-)

"A gondolat az akció kezdete."

Aztán jött, amire én is azt mondtam, bármennyire is hiszek a gondolat erejében: nem, ezt azért nem lehet megcsinálni. Az utolsó nap délutánján párokat alkottunk. Tehát teljesen idegen emberrel kerültünk össze, akiről szinte semmit sem tudtunk. Elvonultunk egy relatíve biztonságos és nyugodt helyre, ahol először egyikünk, majd másikunk élte át, amiről azt hitte, lehetetlen. Én vállakoztam először arra, hogy alfába megyek le, a társam irányított, illetve mondott egy nevet, az illető életkorát, majd egy lakcímet. s nekem ennyiből meg kellett mondanom az illető külső tulajdonságait, illetve azt, milyen betegségei vannak. s mindezt másik két, általam teljességgel ismeretlen ember kapcsán is. Mit ne mondjak: majdnem lefordultam a székről. Egyrészt rémületemben, másrészt megdöbbenésemben, mert 85-90 %-os pontossággal meg tudtam mondani az illetőkről, ki hogy néz ki, mi a baja. Sőt, a társam az én általam feladott emberekről is szépen sorban elmondta, hogy néznek ki, mi a bajuk. Azt mondtam, ilyen nincs. Ha nem élem én át személyesen, ezt nem hiszem el. De ugyanakkor tudtam, hogy a gondolat erejével ez lehetséges. Más magyarázat nincs. Erre vagyunk képesek, ha hiszünk magunkban.
Azóta már használtam a technikát "diagnosztizálásra", illetve folyamatosan gyakorlom az esettanumányokat. Vannak kudarcaim is, de túlnyomórészt sikeres vagyok benne. Fantasztikus érzés, felemelő és döbbenetes. Olyan, amikor az ember a szó szoros értelmében átlépi a határait, önmaga korlátait. Kívánom mindenkinek, hogy élje át ezt az élményt.