2011. február 7., hétfő

"A tudatos élet legfőbb ajándéka az azt körülölelő misztérium érzése." (Lewis Mumford)

Egy újabb döbbenetes élmény. Kedves barátnőm macsekját is "diagnosztizáltam" és gyógyítom immáron hetek óta. Megintcsak a döbbenetes jelzőt kell használnom. Mikor a sisak-technikával "belenéztem" Vacikába, majdnem lefordultam a kád széléről (technikai okok miatt ott szoktam néha relaxálni): olyan gyomorgörcsöt éreztem, hogy nem tudtam, nem voltam képes kiegyenesedni, teljesen belém mart a fájdalom, szinte nem kaptam levegőt. Azt tudtam, hogy Vacika vak, de azt nem, hogy némi fényt érzékelt: a sisaktechnikával egy kis fénysávot láttam, illetve éreztem, hogy a fülével sem stimmel valami. Kiderült, hogy Vacika nem igazán hall. El kezdtem gyógyítani: mivel fantasztikusan erős gyomorfájdalmat észleltem, ezért gyomorfekélyre gyanakodtam: így fogtam és gondolatban kibéleltem a macska gyomrát kék bársonnyal, és azt programoztam, hogy sok konzervet eszik és a bársony meg a konzerv megvédik a fájdalomtól. A barátnőm megerősítette, hogy vacika sok konzervet eszik és nem hány. Aztán az imbolygó járásra is kidolgoztam a magam technikáját és folyamatosan egyenesjárásra programozom Vaickát és arra, ne körkörösen mászkáljon. Úgy tűnik, nem sikeretlen a dolog!:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése