Húsz éve kacérkodtam a gondolattal és csak most, januárban váltottam valóra. Mert most jött el az ideje. Most értem meg rá, azt hiszem és most van mögöttem annyi tapasztalat talán, hogy értékeljem a tudás-lehetőséget, amit kaptam, szereztem és aminek még nagyon az elején tartok. Januárban beiratkoztam az agykontroll-tanfolyamra. A lökést az adta meg, hogy egy decemberi hétvégén főzés közben hallottam egy riportot Dr. Domján Lászlóval, aztán meg olvastam pár cikket, melyek teljesen véletlenül kerültek a kezembe. Mivel nem hiszek a véletlenekben , a jelekben viszont annál inkább, úgy döntöttem: itt az idő. Jött a szülinapom meg a Karácsony meg a következő szülinapok, így az ürügy is megvolt.
Nem olcsó mulatság a tanfolyam - négy nap reggeltől estig, két hétvégén, de azt hiszem, ennél több pénzt is elszórt már az ember élete során sokkal kevésbé hasznos és fontos dolgokra.
Az elkövetkezőkben szeretném leírni mit tanultam, tapasztaltam és éltem meg, éltem át a tanfolyamon és azóta is szinte mindennap.
Tudom, hogy sokaknak ez hihetetlen lesz, de erre azt mondom: egyrészt nem kell elhinni, amit írok, ki kell próbálni. Nem kell hinni a dologban, elég ha én hiszek benne és bízom benne, ez a hit segít abban, hogy elérjem az élet minden területén, amit szeretnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése