Az első napon megtanultunk relaxálni, lazítani. Az ember azt gondolná, milyen egyszerű és könnyű ez az egész elsőre 500 ember jelenlétében, akik köhögnek, izegnek-mozognak. Furcsa módon és legnagyobb meglepetésmre azonban egyáltalán nem volt zavaró a mozgás, zaj, el tudtam tőle vonatkoztatni. Érdekes élmény volt annak ellenére, hogy nagy rá az esély, nem jártam alfában, csak valami közeli állapotban, viszont az egész előző heti rohanás után felemelő és csodás élmény volt csak úgy lazulni. Aztán volt egy olyan gyakorlat is a hétvége folyamán , ami egy hosszabb relaxációt tartalmazott. Ekkor valami olyat éltem át, amit nem igazán tudok azóta sem hová tenni. Nagyon mélyen ellazulhattam, szerintem több volt ez, mint alfa, de nem aludtam be, teljesen kiesett a relaxációs időtartam egy része: arra ébredtem, hogy a szemem még csukva, lebegek és a fejem zsibbad. Először megijedtem, nem tudtam hol vagyok, de nem volt rossz érzés ennek ellenére sem, olyan könnyed lebegés, mintha nem is a teremben lettem volna. Aztán arra gondoltam, hogy bármikor kinyithatom a szememet, nincs semmi baj és még jobban megnyugodtam, folyattam a relaxációt. érdekes utazás volt ez, azóta sem éltem át sajnos, de nagyon szeretném megint megtapasztalni ezt az érzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése