Tény, hogy mióta a tanfolyamon voltam, nem iszom délutánonként kávét (a sok kávé inkább a társadalmi élet megynyilvánulási formája volt), nem is hiányzik egyszerűen és nem avygok álmos, fáradt. Tény, hogy mióta elvégeztem a tanfolyamot, nem fáj a fejem, ha el is kezdődik a fájás, nemes egyszerűséggel és a megtanult technikákkal, elmulasztom. Tény, hogy olyan történéseket, amelyekre régen rágörcsölve idegebeteg lettem, most a legnagyobb lelki nyugalommal (és a háromujj-technikával) veszem tudomásul és fogadom a helyzetet. Tény, hogy mióta elvégeztem a tanfolyamot, gond nélkül találunk parkolóhelyet, ha én is a kocsiban vagyok, mert valahogy mindig úgy alakul, hogy éppen akkor áll ki egy autó, mikor érkezünk és pont olyan helyről, ami számunkra a legjobb. Tény, hogy mióta elvégeztem a tanfolyamot, bátrabban és sokkal humorosabban mondom meg a véleményemet az embereknek és furcsa módon, ők is sokkal pozitívabban állnak hozzám és segítenek, fogadják el a szavam. Tény, hogy az agykontroll bevetésével lett egy nagyon jó rendezvényem (máskor is jók lettek a rendezvényeim, de sokkal több idegeskedéssel), mindenféle rágörcsölés nélkül, mosolyogva, türelmesen.
És tény a következő is. A tanfolyam harmadik napján gondolat-üzenetet lehetett/kellett küldeni egy állatkának. Romy-t választottam és azt üzentem neki, hogy engedje fésülni magát. Romy kimondottan utálja, ha fésülik, képes arra, hogy ezért harapással díjazza az elkövetőt. Azon a bizonyos szombati napon este a kutya mellett térdeltem a konyhakövön, Romy eldobta magát és nagy élvezettel hagyta, hogy fésüljen tucatpercekig. Ilyenre még nem volt példa előtte... Megint csak azt mondom, aki nem hiszi, járjon utána - én tudom, hiszem, láttam, átéltem. engem nem kell meggyőzni.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése