Amikor jelentkeztem a tanfolyamra és megkérdeztem, kb. hányan leszünk, a válasz az volt: ötszázan. Mire én: hogy lehet ezt a fajta tanfolyamot ennyi emberrel egyszerre megvalósítani? Egyszerűen, volt a válasz, a sok pozitív energia összeadódik. Nem mondom, hogy teljes mértékben és emggyőződéssel elfogadtam a választ, de nem is zárkóztam el tőle, hiszen az energia tényleg összeadódik:-) Mindenestre hatalmas kíváncsisággal vártam, hogy elkövetkezzen az első tanfolyami nap. A biztonság kedvéért a két hétvége közötti hétre meg a második tanfolyami hétvége utáni hétfőre szabit vettem ki, mondván, tuti lefáradok majd az egésznapos elfoglaltságtól, teljesen kimerült leszek és nem tudok majd dolgozni. Meg hát úgyis volt egy csomó szabadnapom.:.-)
Aztán elkövetkezett az első nap. Jó korán elindultam, mert hát szombaton nem úgy jönnek az amúgy is késő vonatok, mint rendes hétköznap. ennek köszönhetően jó korán ott voltam a Balassi Intézetben, ahol megtaláltam a beiratkozó helyet, leadtam a fényképeimet (egy nemzetközi igazolványhoz kellettek) és kíváncsian vártam, mikor nyílnak meg a hatalmas előadóterem ajtajai. Gondoltam, legjobb lesz, ha előre ülök, de nem nagyon és nem is nagyon középre, így elfoglaltam helyem a hatodik sor magasában, nem messze a sor szélétől. Várakozás közben zene szólt és gyönyörű képeket nézegethettünk. De egy idő után az ember azzal volt elfoglalva, hogy a megérkező társait nézegette: sokféle ember jött erre a tanfolyamra is, sok volt a fiatal, de sokan jöttek el az idősebb generációból is. Nem volt rossz érzés ennyi emberrel egy teremben lenni, pedig általában nem kedvelem a tömeget.
Aztán megérkezett az előadó, akit már láttam, hallottam, de nem élőben. Azt tudtam, hogy mindenképpen hozzá akartam kerülni, mert őt tartom a legjobbnak és mert ezt sugallta a tudatalattim. Nem bántam meg a döntést. Domján László kiváló előadó, egy percig nem unatkoztam, nem voltam fáradt, nem volt üresjárat. sőt, az sem okozott vondot, mikor bizonyos időközönként megmaszíroztuk a mellettünk ülő idegen ember nyakát, vállát, illetve rock and roll zenére izegtünk-mozogtunk (egyébként nem tudok és éppen ezért nem is szeretek táncolni, legalábbis eddig így éreztem:-)). Szóval, az egésznek nagyon pozitív feeling-je volt:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése