"A jónak és a rossznak ugyanaz az arca, minden csak attól függ, hogy életünknek melyik pillanatában találkozunk velük."

Amióta rendszeresen relaxálok és meditálok (inkább persze próbálkozom, de kitartó és nagy lelkesedéssel) a magam módján, valahogy még kevésbé foglalkozom egykorvolt dolgokkal. Korábban is megszületett bennem az elhatározás, hogy csak azokkal az emberekkel foglalkozom, akik számítanak, akik fontosak számomra és akik számára - bármilyen körülmények között és mindenféle történések ellenére - én is fontos vagyok. A tanfolyamon tanult technikákkal és az ott megélt relaxációs élményekkel gazdagodva és felvértezve , ez most sokkal, de sokkal jobban , de főkleg sokkal tudatosabban megy. Képesnek érzem elfogadni úgy isten igazából, hogy nem kell, hogy mindenki szeressen (nem is törekszem erre már mindenáron, vért izzadva) és azt is, hogy a múlt történései sem kizárólag rajtam múltak és nem kell magamra vállalnom mások hibáit az elkövetőik helyett. Úgy érzem, el tudtam engedni az engem ért sérelmeket, a vélt és valós bántásokat és arra törekszem, hogy csak és kizárólag számomra (nem mások számára) fontos dolgokkal foglalkozzam. Nem dühítenek fel a próbálkozások, a nyilvánvalóan szándékos provokációk - rájöttem, hogy csak azok a kapcsolatok az igazán értékesek, melyek kiállták és kiállják az idő próbáját. És ebből kevés van, de a minőség sokkal, de sokkal fontosabb. Lehet, hogy másnak mindez velszületett tulajdonsága vagy könnyebben, tanfolyam nélkül is meg tudja valósítani, nekem ez a módszer adta meg a lehetőséget a gondolataim tudatosabb átformálására.